Társas redősszárnyú darazsak családja /Vespidae/

Megjelenésük:
Több centiméteres, sárga-fekete csíkokkal színezett rovarok. Nyugalmi állapotban szárnyukat hosszában összehajtva tartják a test hátoldalán. A hímek hosszabb csáppal rendelkeznek, mint a nőstények.

Életmódjuk:
A társas redősszárnyú darazsak egyéves családokban élnek. Fajtól függően 100-200 (a német darázsnál több ezer) rovar alkot egy-egy ilyen „államot”. Különböző kasztok alakulnak ki: királynő, hímek és dolgozók. Egy fészekhez egy királynő tartozik. A fészek fajtól függően más-más alakú és elhelyezkedésű, építőanyaga általában farost, amelyet pépessé rágnak, és nyálukkal elkeverve teszik ragadós állagúvá. A papírszerű anyagból felépített fészek változatos helyeken pl. a talajban, növényeken, faodvakban, háztetők alatt, fa-, tégla- vagy kőrakások között található. A család szaporodásával párhuzamosan fészkeiket szélesítik. Fészkeik hatszögletű sejtjeit egy vagy több sorban építik, és sokszor beburkolják. A lárvák a vízszintesen álló sejtekben egyedileg fejlődnek, és a dolgozók főként széttépett, összerágott rovarokkal táplálják őket. Bábozódáskor a dolgozók a sejtet lezárják.

Általában könnyen támadnak meg állatot és embert. A fészkük bejáratához őröket állítanak, amelyek a betolakodókat megtámadják. Fullánkjuk segítségével aminokból és polipeptidekből álló mérget juttatnak az áldozat testébe. Fullánkjukat – amelynek kampócskái a méhekhez viszonyítva finomabbak – nemcsak más rovarok testéből, hanem az emlősök és az ember bőréből is sérülés nélkül vissza tudják rántani, így akár többször is képesek szúrni. Mivel a potroh a torhoz rendkívül mozgékonyan ízesül, fegyverüket minden irányban hathatósan használhatják. Az illatokra érzékenyek, ezért környékezik meg a verejtékező, illetve a dezodor- és a parfümillatú embert is. Melegben, kánikulában a fokozott anyagcsere miatt elevenebbé, tolakodóbbá válnak.

Táplálékuk fehérje (pókok, rovarok, elhullott állatok) vagy gyümölcs, hús és szerves hulladék. Előszeretettel dézsmálják meg az emberi táplálékot és italokat.

Csak a megtermékenyített anya telel át, a többi darázs ősszel elpusztul.

Hazánkban az ember közvetlen közelében leggyakrabban a kecskedarázs (Paravespula vulgaris) és a német darázs (Paravespula germanica) fordul elő. Erdeinkben gyakori a lódarázs (Vespa crabro).

A kecskedarázs (Paravespula vulgaris) 15-20 mm hosszú, típusos megjelenésű darázs. Az anya védett helyen (pl. kövek között, barlangok mélyén, rágcsálók elhagyott fészkében, házak, borospincék, istállók eresze alatt, fa-, tégla- vagy kőrakások között, padláson, esetleg madárodúkban) tölti a telet. Tavasszal, általában áprilisban, az áttelelt anya 10-20 pete lerakásával kezdi el a család kialakítását. 4-6 héten keresztül fészkét egyedül építi és lárvái táplálkozásáról is maga gondoskodik. Fészkét a padláson, ablaktokok és fal találkozásánál, a föld alatt, vagy a növényzeten (bokrokon) alakítja ki. Elsősorban ragadozó életmódot folytat, rovarokkal táplálkozik, de húst és gyümölcsöt is szívesen fogyaszt.

A német darázs (Paravespula germanica) talán a legközönségesebb előfordulású hazai faj. Dolgozói 12-20 mm hosszúságúak. Fészkét gyakran a talajban, lyukakban, kis rágcsálók elhagyott üregében építi ki. Melegben könnyen támad, de a fészek közelébe merészkedőkkel szemben mindig támadólag viselkedik.

A lódarázs (Vespa crabro) a legnagyobb államalkotó rovarfaj. 18-40 mm hosszú, rozsdabarna színű, a hazai fajok közül a legveszedelmesebb szúrású. Fészke közelében könnyen támadja a betolakodókat. A méhkaptárt is megtámadhatja. Nyár végére a fészekben kb. 100-400 dolgozó tevékenykedik. A kifejlett rovarok nektárral és a fák vagy lágyszárúak nedveivel táplálkoznak. Főleg éjszaka keresi táplálékát. Mivel a fény vonzza, nyitott ablak és felkapcsolt világítás esetén a lakásba is berepülhet.

Elterjedésük:
Az említett fajok gyakori előfordulásúak.

Jelentőségük:
Szúrásuk fájdalmas, mérgük bénító hatású, arra hajlamosaknál allergiás tüneteket vált ki, kellő mennyiségben a szervezetbe jutva pedig halált is okozhat. Egyetlen darázscsípéskor 10-30 percen belül általában csak duzzanat, helyi vérbőség és fájdalom keletkezik, mely a csípés környékére is átterjed. Esetenként a beszúrás helyén kis területen (a méreganyagban levő enzimek hatására) bevérzés, sejt- és szövetelhalás is megfigyelhető. A fájdalom 30 perctől néhány óráig, a viszketés akár napokig tarthat. A szúrás el is fertőződhet.

Aranyszőrű tolvajbogár

Niptus hololeucus (Fald.)

Megjelenése:
Gömbölyű testű, 3-4,5 mm hosszú, pókra emlékeztető bogár, sűrű, aranysárga, testhez lapuló szörzettel, ami rezes csillogást kölcsönöz neki. Nyakpajzsa a potroh felől élesen elkeskenyedik. 7 mm-es lárvája fehéres, világosbarna fejjel, potrohának elejét sűrű szőrzet borítja, ami máshol ritkább.

	Aranyszóró tolvajbogár

Életmódja:
A nőstény 20-40 petét rak le egyenként. 3-4 vedlés után a lárva begubózik. Életciklusa 4-6 hónap. Évente leginkább egy, de meleg raktárakban 2 nemzedék is várható. A bogár vis­zonylag ellenálló a hideggel szemben.
Dohos, háborítatlan raktárak repedéseiben, odúiban él, tömeges szaporodás esetén szomszédos környezetbe költözik.

Elterjedése:
Európa, Ázsia, Amerika.

Kártétel:
A lárvák a romlott gabonát és a zöldségfélét kedvelik. A költözködő bogarak jelentős káro­kat okozhatnak a szövetfélék, szőrme, bőr stb. kilyuggatásával.

A Kártevő katalógus a Detia-Degesch támogatásával készült el