Vonalas vaspondró /Megaphyllum unilineatum/

Megjelenése:
Az ikerszelvényesek (Diplopoda) osztályába tartozik. Ezek az ízeltlábúak nevüket onnan kapták, hogy szelvényeik a tözsfejlődés során párosával összenőttek, a páronkénti szelvényhatárok eltűntek, így minden ilyen (dupla) szelvényből két pár lábuk ered. A vonalas vaspondró fényes, hengeres testű, 20-30 mm hosszú ízeltlábú, amely a háta közepén hosszanti sárga sávot visel.

Életmódja:
Elhalt növényi maradványokkal, gombákkal, algákkal táplálkozik, és leggyakrabban a talajban és az avartakaróban elrejtőzve él, ritkán kerül a szemünk elé. Igénytelen, szárazságtűrő faj, amely az emberi zavarást is elviseli.
Ismert biológiai sajátossága az invázióra való hajlam. Az egyedek tömeges megjelenésének pontos oka nem ismert, de feltételezések szerint a hátterében a következők állhatnak:

1. az élőhely alkalmatlanná válása, egyrészt a táplálékforrás csökkenése, másrészt a mikroklimatikus viszonyok tartós megváltozása miatt;

2. a megfelelő szaporodó- és peterakó helyek felkeresése (tavasszal);

3. a megfelelő telelőhelyek felkeresése (ősszel).

Az adott területen élő populáció túlszaporodásakor különösen nagy tömegben jelenhetnek meg, és megfigyelhető, hogy mozgásuk összehangolt és irányítottságot mutat. A populáció méretének ugrásszerű növekedését viszont - mivel a vaspondrók egyedfejlődése éveket vesz igénybe - több éves, kedvező környezeti feltételeket biztosító időszaknak kell megelőznie.

Elterjedése:
Főként az alföldi száraz gyepeken és akácosokban fordul elő.

Jelentősége:
Az 1995 augusztusától 1996 májusáig Balassagyarmat lakott területén jelentkező vaspondró-invázió a lakosság számára sok kellemetlenséget okozott. A százezres nagyságrendű vándorlásban szinte kizárólag kifejlett vonalas vaspondró egyedeket figyeltek meg, hímeket és nőstényeket azonos arányban. Az itt megfigyelt vándorlás - amely a közeli Ipoly menti ártér felől indult a házak felé - legvalószínűbb kiváltó oka ősszel a telelő-, tavasszal a peterakóhelyek felkeresése volt, de hozzájárulhatott a korábbi, város környéki élőhelyek alkalmatlanná válása is.

Aranyszőrű tolvajbogár

Niptus hololeucus (Fald.)

Megjelenése:
Gömbölyű testű, 3-4,5 mm hosszú, pókra emlékeztető bogár, sűrű, aranysárga, testhez lapuló szörzettel, ami rezes csillogást kölcsönöz neki. Nyakpajzsa a potroh felől élesen elkeskenyedik. 7 mm-es lárvája fehéres, világosbarna fejjel, potrohának elejét sűrű szőrzet borítja, ami máshol ritkább.

	Aranyszóró tolvajbogár

Életmódja:
A nőstény 20-40 petét rak le egyenként. 3-4 vedlés után a lárva begubózik. Életciklusa 4-6 hónap. Évente leginkább egy, de meleg raktárakban 2 nemzedék is várható. A bogár vis­zonylag ellenálló a hideggel szemben.
Dohos, háborítatlan raktárak repedéseiben, odúiban él, tömeges szaporodás esetén szomszédos környezetbe költözik.

Elterjedése:
Európa, Ázsia, Amerika.

Kártétel:
A lárvák a romlott gabonát és a zöldségfélét kedvelik. A költözködő bogarak jelentős káro­kat okozhatnak a szövetfélék, szőrme, bőr stb. kilyuggatásával.

A Kártevő katalógus a Detia-Degesch támogatásával készült el