Törpeszúnyogok családja /Ceratopogonidae/

Megjelenésük:
Apró, 1-6 mm-es, hosszúkás testű, enyhén púpos hátú, fonalascsápú kétszárnyúak. A szájszervek felépítése a csípőszúnyogokéhoz (Culicidae) hasonló, de minden alkotórész rövidebb, a fej hosszúságánál nem hosszabbak. Csápjuk 14-15 ízből áll. Lábaik vékonyak, erősek, de nem hosszúak. Szárnyaik szélesek, rajtuk világos vagy sötét foltok láthatók, nyugalmi helyzetben egymást keresztezik a potrohon.

Életmódjuk:
A törpeszúnyogok jelentős részének nőstény imágói gerincesek vagy rovarok vérszívói, illetve apró rovarokat zsákmányoló ragadozók. A vérszívó nőstények szúró-szívó szájszervvel rendelkeznek. Vannak kifejezett gazdafajlagossággal rendelkező fajok. A Culicoides nem fajai a párás, meleg időt kedvelik, leginkább szürkületben és éjszaka táplálkoznak. Az imágók nem repülnek messzire a tenyészőhelytől, attól általában maximum néhány száz méterre távolodnak el.

A nőstények egyszerre általában 30-450 petét raknak a nedves talajra, trágyakupacokba vagy fák üregeibe. Lárváik alakja és életmódja is igen változatos. A petéből 2-9 nap múlva kelnek ki, fejük jól fejlett, testük 11 szelvényből áll, fejlődésük során háromszor vedlenek. A lárvafejlődés hónapokig tart. Sok faj lárvája állóvízben vagy nedves talajban fejlődik, de ismertek szikes vizekben, trágyában, lombos fák sebeiben élő fajok is. A lárvák lehetnek ragadozók, alga- vagy gombaevők. A negyedik stádiumú lárvák 2-4 mm hosszú bábokká alakulnak, amelyekből néhány nap múlva kelnek ki az imágók. Európában a legtöbb fajnak évente egy nemzedéke alakul ki.

Elterjedésük:
Több, mint 4000 fajuk ismert. A hazai fauna feldolgozatlan, becslés szerint több mint 400 faj fordul elő, de eddig valójában alig több, mint 100 fajt publikáltak.

Jelentőségük:
Csípésük fájdalmas, tömeges jelenlétük nyugtalanítja az állatokat, ezáltal csökkent takarmányhasznosítást és tejtermelést idéznek elő. Vérszívásuk során különböző arbovírusokat terjesztenek. Állategészségügyi szempontból legfontosabbak a Culicoides fajok, amelyek a juhok kéknyelvbetegségének vektorai. Mechanikai vektorai a szarvasmarhát károsító különböző fonálféreg fajoknak. Csípéseik lovakban túlérzékenységi reakció következtében kialakuló bőrgyulladást okozhatnak.

Aranyszőrű tolvajbogár

Niptus hololeucus (Fald.)

Megjelenése:
Gömbölyű testű, 3-4,5 mm hosszú, pókra emlékeztető bogár, sűrű, aranysárga, testhez lapuló szörzettel, ami rezes csillogást kölcsönöz neki. Nyakpajzsa a potroh felől élesen elkeskenyedik. 7 mm-es lárvája fehéres, világosbarna fejjel, potrohának elejét sűrű szőrzet borítja, ami máshol ritkább.

	Aranyszóró tolvajbogár

Életmódja:
A nőstény 20-40 petét rak le egyenként. 3-4 vedlés után a lárva begubózik. Életciklusa 4-6 hónap. Évente leginkább egy, de meleg raktárakban 2 nemzedék is várható. A bogár vis­zonylag ellenálló a hideggel szemben.
Dohos, háborítatlan raktárak repedéseiben, odúiban él, tömeges szaporodás esetén szomszédos környezetbe költözik.

Elterjedése:
Európa, Ázsia, Amerika.

Kártétel:
A lárvák a romlott gabonát és a zöldségfélét kedvelik. A költözködő bogarak jelentős káro­kat okozhatnak a szövetfélék, szőrme, bőr stb. kilyuggatásával.

A Kártevő katalógus a Detia-Degesch támogatásával készült el