Közönséges kullancs /Ixodes ricinus/

Megjelenése:
A hatlábú lárva kb. 0,8 mm, a nem táplálkozott nimfa kb. 1,3-1,5 mm hosszúságú. Az imágók közül a nőstény 3-3,5 mm, de vérrel teleszívott állapotban 11 mm hosszúságú (ricinusmag méretű). A nőstény testének tágulékonyságát az biztosítja, hogy a hátpajzs (scutum) csak kb. a test feléig ér, míg a hímeknél a test végéig terjed. A nőstény lábai, a szájszervekből alakuló fejszerű képződménye (capitulum) és hátpajzsa fekete színű, az utótest többi része kárminpiros. A hím egységesen szürkésfekete. A vérrel teleszívott nőstény fényes szürke színű. A capitulum felülnézetben minden fejlődési alaknál jól látszik.

Életmódja:
Élősködő életmódot folytat, obligát vérszívó, de minden stádiumban (lárva - nimfa - imágó) csak egyszer táplálkozik, úgynevezett háromgazdás kullancsfaj. Az életciklusa általában 2-3 év. A megtermékenyítés általában a gazdaállaton történik, vérszívás közben, ritkábban a talajon, vagy a gazdaállat fészkében. A talajra hulló, megtermékenyített nőstény 20-40 nap múlva 2000-4000 petét rak. A hőmérséklettől és a páratartalomtól függően a petéből 15 nap-több hónap alatt kel ki a hatlábú lárva. A lárva alkalmas gazdára jutva 3-5 napig szív vért, majd a talajra esik, és ott (az avar alatt) néhány hét alatt nimfává vedlik. Újabb gazdán történő párnapos vérszívás után a talajra hullva újból vedlik, immár nősténnyé vagy hímmé. Az imágók a harmadik gazdán szívják meg magukat (ez akár 6-13 napot is igénybe vesz) , párosodnak, majd a talajra pottyannak. A hím rövidesen elpusztul, a nőstény azonban csak a peterakás után. A közönséges kullancsot eddig több mint 300 különböző gazdafajról gyűjtötték be. Lárvastádiumban hüllőkön is megtapadnak, a nimfák madarakon és kisemlősökön, az imágók pedig jellemzően nagyobb testű emlősökön élősködnek.

Fűfélék, cserjék levelein várakozva, a gazda különböző anyagait (CO2, vajsav, hő, pára) érzékeli a tapogatóival és az első pár lábon lévő Haller-féle szervvel.

Emberen általában a könyök- hónalj- és térdhajlatban, valamint a deréktájon táplálkozik, és szájszervével rögzíti magát a sebben.

A nedves mikroklímát igényli, főleg hajnalban, és az esti órákban keres táplálékforrást.

Elsősorban április-május-júniusban és szeptemberben aktív.

Elterjedése:
Európában és Észak-Afrikában (Izlandtól Oroszországig, illetve az Atlasz-hegységtől északra) honos. Jellemzően a lombhullató erdők aljnövényzetben gazdag szegélyein fordul elő.

Jelentősége:
Humán szempontból kiemelt járványügyi jelentőséggel bír, mint a Lyme-kór és a kullancsencephalitis vektora. Ezek mellett egyéb kórokozókat is közvetít állatokon és emberen.

Aranyszőrű tolvajbogár

Niptus hololeucus (Fald.)

Megjelenése:
Gömbölyű testű, 3-4,5 mm hosszú, pókra emlékeztető bogár, sűrű, aranysárga, testhez lapuló szörzettel, ami rezes csillogást kölcsönöz neki. Nyakpajzsa a potroh felől élesen elkeskenyedik. 7 mm-es lárvája fehéres, világosbarna fejjel, potrohának elejét sűrű szőrzet borítja, ami máshol ritkább.

	Aranyszóró tolvajbogár

Életmódja:
A nőstény 20-40 petét rak le egyenként. 3-4 vedlés után a lárva begubózik. Életciklusa 4-6 hónap. Évente leginkább egy, de meleg raktárakban 2 nemzedék is várható. A bogár vis­zonylag ellenálló a hideggel szemben.
Dohos, háborítatlan raktárak repedéseiben, odúiban él, tömeges szaporodás esetén szomszédos környezetbe költözik.

Elterjedése:
Európa, Ázsia, Amerika.

Kártétel:
A lárvák a romlott gabonát és a zöldségfélét kedvelik. A költözködő bogarak jelentős káro­kat okozhatnak a szövetfélék, szőrme, bőr stb. kilyuggatásával.

A Kártevő katalógus a Detia-Degesch támogatásával készült el