Futrinkák vagy futóbogarak családja /Carabidae/

Megjelenésük:
A közismertebb, úgynevezett "nagy futrinkák" termetes, erőteljes futólábaikkal gyorsan mozgó, fekete, sötétbarna vagy különböző fémes színekben játszó bogarak. Összetett szemeik oldalirányban kiállóak, csápjaik fonálasak. Az előtor háta jellemzően széles, gyakran szív alakú, a szárnyfedők általában befedik a potrohot. A nagytermetű fajok röpképtelenek, szárnyfedőik összenőttek, a hártyás szárnyak különböző mértékben elcsökevényesedhetnek. Végbélnyílásuk közelében páros bűzmirigy lehet.

Életmódjuk:
A család fajainak zöme ragadozó - ezeknek a lárváik is ragadoznak - de vannak köztük dögevők, illetve növényevők is. A ragadozó fajok jelentős hernyópusztítók, a zsákmányukat külső emésztést követően szívják fel, erre módosult rágó szájszervük segítségével.

Többségük éjszakai aktivitású, nappal a talaj közeli rejtekhelyeiken tartózkodnak. Ha veszélyt éreznek, megtorpannak és szétterpesztett lábakkal a földre lapulnak (tanatózis).
A futóbogarak kifejlődése általában egy évnél rövidebb ideig tart. A nőstények által lerakott tojások száma fajtól függően, néhány és több száz között változik. Egyes fajok primitív ivadékgondozást mutatnak, őrzik a tojásokat. A lárva a harmadik stádium után jut el a báb állapotig.

Adott élőhely futrinka-közösségei általában érzékenyen reagálnak az antropogén hatásokra, ezért a környezetszennyezés, valamint a természetesség mértékének meghatározásakor jól használhatók indikátorokként.

Elterjedésük:
Világszerte mintegy 30000 fajuk ismert, ebből 2700 él Európában, hazánkban pedig több mint félezer fajuk fordul elő. Széles ökológiai tűrőképesség jellemzi a csoportot, az Északi-sark kivételétel mindenütt előfordulnak.

Jelentőségük:
Főként a növényevő, nagy selymesfutrinka (Harpalus rufipes), valamint a különböző gyászfutó fajok jelenhetnek meg tömegesen az emberi településeken. Ennek hátterében a városok fényszennyezése áll, ugyanis a koncentrált fényforrás nagy számban vonzza a bogarakat. Rendszerint egy-két héten belül, amilyen gyorsan megjelentek, olyan gyorsan el is tűnnek.

Az emberre és környezetére teljesen ártalmatlanok, gazdasági kárt egyedül a gabonafutrinka (Zabrus tenebroides) okozhat, amelynek lárvája éjjel, pázsitfüvek (pl. gabonafélék) leveleivel táplálkozik, az imágó pedig emellett nappal teljes gabonaszemeket is elfogyaszt. A nagytermetű fajok - tekintettel arra is, hogy számos kártékony rovar predátoraiként humán szempontból kifejezetten hasznosak - valamennyien védettek.

Aranyszőrű tolvajbogár

Niptus hololeucus (Fald.)

Megjelenése:
Gömbölyű testű, 3-4,5 mm hosszú, pókra emlékeztető bogár, sűrű, aranysárga, testhez lapuló szörzettel, ami rezes csillogást kölcsönöz neki. Nyakpajzsa a potroh felől élesen elkeskenyedik. 7 mm-es lárvája fehéres, világosbarna fejjel, potrohának elejét sűrű szőrzet borítja, ami máshol ritkább.

	Aranyszóró tolvajbogár

Életmódja:
A nőstény 20-40 petét rak le egyenként. 3-4 vedlés után a lárva begubózik. Életciklusa 4-6 hónap. Évente leginkább egy, de meleg raktárakban 2 nemzedék is várható. A bogár vis­zonylag ellenálló a hideggel szemben.
Dohos, háborítatlan raktárak repedéseiben, odúiban él, tömeges szaporodás esetén szomszédos környezetbe költözik.

Elterjedése:
Európa, Ázsia, Amerika.

Kártétel:
A lárvák a romlott gabonát és a zöldségfélét kedvelik. A költözködő bogarak jelentős káro­kat okozhatnak a szövetfélék, szőrme, bőr stb. kilyuggatásával.

A Kártevő katalógus a Detia-Degesch támogatásával készült el